...(éssel nem kezdünk mondatot)....
Szeretnék valami megnyugtató megoldást találni végre magam számára a másolási ügyben.
Szőke Lajos egyik írásából idézek:
„Miben tudnék – a körülmények, avagy mások helyett – önmagamon változtatni, hogy holnaptól szebb legyen a világ"? Mert a Váltás bennem kell, hogy megtörténjék, nem pedig külsőségekben.
Szőke Lajos egyik írásából idézek:
„Miben tudnék – a körülmények, avagy mások helyett – önmagamon változtatni, hogy holnaptól szebb legyen a világ"? Mert a Váltás bennem kell, hogy megtörténjék, nem pedig külsőségekben.
Kezdjük a múlttal, (ezt már egyszer egy hozzászólásban közzétettem), kisiskolás koromban történt. Tanultunk egy verset a tavaszról. Hirtelen rám jött a versírhatnék, és khm, átírtam szépen ezt a verset, az összes tavasz szót kicseréltem őszre... Rajzoltam őszi tájat is mellé... Borzasztóan elégedett voltam a végeredménnyel... Anyukámnak boldogan mutattam nagyszerű művemet, azt mondta, ez így nem lesz jó..... Természetesen halálosan megsértődtem!!!
Mikor elkezdtem ékszereket készíteni, két művésztől (Erdős Anna kerámiaszobrász, Vass Gyula festőművész)- egymástól független, ugyanazt az útravalót kaptam: légy önmagad, akkor lesz egy alkotás hiteles; ha másoknak, vagy a piacnak akarsz megfelelni, erőltetettek lesznek a munkáid...
Ez be is bizonyosodott, például a m. eskabala játék kapcsán. Gondoltam pofonegyszerű, korábban voltak olyan napjaim, hogy 30-40 madarat is pingáltam. Hát most nem jött össze.... Nem baj, akkor gondoltam egy nagyot, lemásolom a m. Feskamadarakat, és azokból kiindulva létrehozom a saját madaramat. Hm, hát annak a szegény másolt madárnak minden baja volt, kicsit kancsi volt, kicsit lélektelen, kicsit nyomorék... Na, itt adtam fel... Lesöpörtem az asztalról a madaras tervet, ha később jön a múzsa, akkor jó, ha nem, az is jó. Felbukkant! Meghozta az én madaramat, aki nem hasonlított csöppet sem a m. eskamadárra, nem is értem el vele helyezést, ez cseppet sem aggasztott! Lett egy saját madaram!
Azt már elfogadtam, hogy esetleg minden további cuccom lila és/vagy zöld és/vagy pöttyös és/vagy kitűző lesz. Azt is, hogy életem végéig esetleg csak kitűzőket fogok gyártani, azt is, hogy esetleg tegnap gyártottam az utolsót...
Azzal is szembe kellett néznem, hogy nem lehet határok közé beszorítani, nem tudok/akarok olyan kívánságokat teljesíteni, amik összetörik bennem a készítés örömét, pl :"olyan kitűzőt szeretnék, aminek a közepe olyan, mint x kitűzőé, csak két árnyalattal világosabb, a széle meg olyan, mint y kitűzőé, legalábbis színben, anyagra meg olyan, mint Z kitűzőé, gyöngy is lehetne benne, meg toll, meg nemtommi, de csak kevés/sok, és méretben meg kisebb legyen q kitűzőnél, ésésés......., de amúgy természetesen rád bízom, nem akarok beleszólni...." Egy életet nem lehet úgy lejátszani, hogy folyamatosan hazudok magamnak, és lelkifurdalásom van azért, amiért nem vagyok olyan, mint más. Döntöttem, megvitatom magammal problémákat, keresem a megoldást. Ezért írtam ki m. eskás profilomba, hogy csak kevés megkötéssel vállalok rendelést, és mindből csak egyet készítek.
Néhány évembe telt, amíg felépítettem magam, nem a nulláról kezdtem, hanem a mínusz 500-ról, mind emberileg, mind ékszerkészítésileg, természetesen folyamatosan fejlesztésnek vetem alá magam továbbra is...
Hogyan készül egy kitűző?
1. A szín az első, hangulatomnak, érzésemnek megfelelőt választok.
2. Kiválogatom a textileket.
3. Megcsinálom a kitűző "vázát", félreteszem, egy napra, vagy kettőre, vagy háromra, vagy ...... ,érni.
4. Kiegészítem további színekkel, itt tompítom, amott erősítem a színeket, itt egy kicsit elveszek, ott egy kicsit hozzáadok, amott kicsit megbolondítom, emitt kicsit megszelídítem. Megint félreteszem.
5. Aztán megint bűvölöm, míg egymásra mosolyognak a színek, a formák.
Egy dolgot nem tudok helyretenni magamban, nagyon nem, és ez a másolás. Erről már írtam az előző bejegyzéseimben. És a m. eskás lányoknak is írtam, kérdeztem, mi a véleményük, javaslatuk, azt a választ kaptam, ha beküldöm a linket, hogy szerintem melyiket koppintották, és a szerintem másolt cucc linkjét, és ha nekik is ez a véleményük, akkor eltávolítják az oldalról, ahogy ezt már máskor is megtették többször. Szerintük zsűriztessem le, ez nem olyan nagy összeg, ez megvéd a másolások ellen. A zsűriztetést most hanyagolnám, anyagilag eléggé megviselne a dolog...
De nézzük a másik oldalt. A másolóalkotó holtfáradtan hazaér a melóból, a főnöke már megint bunkó volt, a gyereke ma két feketepontot kapott, a mosógép is elromlott... Felnéz a m. eskára, meglát ezt és azt, gondolja na, ide nekem egy kis sikerélményt, ezt én is megcsinálom. Megcsinálja. Örül neki. Eddig nem is volna baj. DE! szépen felteszi a m. eskára, lehetőleg odaírja, hogy egyedi, harmadannyi áron, ezt gondolja rólad: " hogy a fenébe adja ez ilyen drágán????" Ja kérem, a könyvelőt ki kell fizetni, különlegesebb textileket be kell gyűjteni valamiből, a vállalkozói mittoménmilyennevű adókat be kell fizetni, meg kell tanulni elfogadható szinten fotózni, mindenféle helyre feltölteni a fotókat, arculatot tervezni...... Mindez idő, pénz. Ezek után elhiszi magáról, hogy ő maga tervezte, te meg vagy a gonosz, aki el akarja venni az ő örömét...
Mindezeket azzal megspékelve, hogy ami a neten fellelhető, az mind közkincs, aki nem akarja, hogy lenyúlják, az ne tegye fel, de boltba se vigye, mert van aki lefényképezi a kirakatban lévő dolgokat, otthon meg szépen lemásolja, de olyan is van, aki megveszi, és csak aztán másolja le..... Tehát ne tegyem fel a netre, ne vigyem boltba, ne vigyem vásárra, ne vigyem sehova. Tegyem csak be a fiókomba, és ha vendégek jönnek, tukmáljak rájuk néhányat. És írassak velük alá egy szerződést, hogy csak otthon hordhatják, szűk családi körben...
Vagy hagyjam abba az egészet és kezdjek el fogvájókat gyártani, vagy hurkapálcikákat, imbuszkulcsokat, vagy......
Elfogadni nem tudom ezt a hozzáállást, azt meg nem tudom, hogyan reagáljak rá normális keretek között, hogy a másolók emberi méltóságát se vegyem el, és az én méltóságom is megmaradjon...
Félreértés ne essék, nem akarom a világot a saját pofázmányomra alakítani, csak szeretném feldolgozni, megoldani ezeket az ügyeket. Végleg.
Még valami. Azt nem várom el, hogy szeressenek, elfogadjanak, mint embert, de azt vajon elvárhatom e, hogy a munkámat tiszteljék? Azt elvárhatom e, hogy valami megnyugtató dolog szülessen ezzel kapcsolatban? Azt elvárhatom e, ne azt lásd, hogy a gyűlöletet akarom tovább szítani?
Az egyik szerettem azt mondta, fel kellett volna készülnöm erre...., erre a másolásos dologra....
Azt már elfogadtam, hogy esetleg minden további cuccom lila és/vagy zöld és/vagy pöttyös és/vagy kitűző lesz. Azt is, hogy életem végéig esetleg csak kitűzőket fogok gyártani, azt is, hogy esetleg tegnap gyártottam az utolsót...
Azzal is szembe kellett néznem, hogy nem lehet határok közé beszorítani, nem tudok/akarok olyan kívánságokat teljesíteni, amik összetörik bennem a készítés örömét, pl :"olyan kitűzőt szeretnék, aminek a közepe olyan, mint x kitűzőé, csak két árnyalattal világosabb, a széle meg olyan, mint y kitűzőé, legalábbis színben, anyagra meg olyan, mint Z kitűzőé, gyöngy is lehetne benne, meg toll, meg nemtommi, de csak kevés/sok, és méretben meg kisebb legyen q kitűzőnél, ésésés......., de amúgy természetesen rád bízom, nem akarok beleszólni...." Egy életet nem lehet úgy lejátszani, hogy folyamatosan hazudok magamnak, és lelkifurdalásom van azért, amiért nem vagyok olyan, mint más. Döntöttem, megvitatom magammal problémákat, keresem a megoldást. Ezért írtam ki m. eskás profilomba, hogy csak kevés megkötéssel vállalok rendelést, és mindből csak egyet készítek.
Néhány évembe telt, amíg felépítettem magam, nem a nulláról kezdtem, hanem a mínusz 500-ról, mind emberileg, mind ékszerkészítésileg, természetesen folyamatosan fejlesztésnek vetem alá magam továbbra is...
Hogyan készül egy kitűző?
1. A szín az első, hangulatomnak, érzésemnek megfelelőt választok.
2. Kiválogatom a textileket.
3. Megcsinálom a kitűző "vázát", félreteszem, egy napra, vagy kettőre, vagy háromra, vagy ...... ,érni.
4. Kiegészítem további színekkel, itt tompítom, amott erősítem a színeket, itt egy kicsit elveszek, ott egy kicsit hozzáadok, amott kicsit megbolondítom, emitt kicsit megszelídítem. Megint félreteszem.
5. Aztán megint bűvölöm, míg egymásra mosolyognak a színek, a formák.
Egy dolgot nem tudok helyretenni magamban, nagyon nem, és ez a másolás. Erről már írtam az előző bejegyzéseimben. És a m. eskás lányoknak is írtam, kérdeztem, mi a véleményük, javaslatuk, azt a választ kaptam, ha beküldöm a linket, hogy szerintem melyiket koppintották, és a szerintem másolt cucc linkjét, és ha nekik is ez a véleményük, akkor eltávolítják az oldalról, ahogy ezt már máskor is megtették többször. Szerintük zsűriztessem le, ez nem olyan nagy összeg, ez megvéd a másolások ellen. A zsűriztetést most hanyagolnám, anyagilag eléggé megviselne a dolog...
De nézzük a másik oldalt. A másolóalkotó holtfáradtan hazaér a melóból, a főnöke már megint bunkó volt, a gyereke ma két feketepontot kapott, a mosógép is elromlott... Felnéz a m. eskára, meglát ezt és azt, gondolja na, ide nekem egy kis sikerélményt, ezt én is megcsinálom. Megcsinálja. Örül neki. Eddig nem is volna baj. DE! szépen felteszi a m. eskára, lehetőleg odaírja, hogy egyedi, harmadannyi áron, ezt gondolja rólad: " hogy a fenébe adja ez ilyen drágán????" Ja kérem, a könyvelőt ki kell fizetni, különlegesebb textileket be kell gyűjteni valamiből, a vállalkozói mittoménmilyennevű adókat be kell fizetni, meg kell tanulni elfogadható szinten fotózni, mindenféle helyre feltölteni a fotókat, arculatot tervezni...... Mindez idő, pénz. Ezek után elhiszi magáról, hogy ő maga tervezte, te meg vagy a gonosz, aki el akarja venni az ő örömét...
Mindezeket azzal megspékelve, hogy ami a neten fellelhető, az mind közkincs, aki nem akarja, hogy lenyúlják, az ne tegye fel, de boltba se vigye, mert van aki lefényképezi a kirakatban lévő dolgokat, otthon meg szépen lemásolja, de olyan is van, aki megveszi, és csak aztán másolja le..... Tehát ne tegyem fel a netre, ne vigyem boltba, ne vigyem vásárra, ne vigyem sehova. Tegyem csak be a fiókomba, és ha vendégek jönnek, tukmáljak rájuk néhányat. És írassak velük alá egy szerződést, hogy csak otthon hordhatják, szűk családi körben...
Vagy hagyjam abba az egészet és kezdjek el fogvájókat gyártani, vagy hurkapálcikákat, imbuszkulcsokat, vagy......
Elfogadni nem tudom ezt a hozzáállást, azt meg nem tudom, hogyan reagáljak rá normális keretek között, hogy a másolók emberi méltóságát se vegyem el, és az én méltóságom is megmaradjon...
Félreértés ne essék, nem akarom a világot a saját pofázmányomra alakítani, csak szeretném feldolgozni, megoldani ezeket az ügyeket. Végleg.
Még valami. Azt nem várom el, hogy szeressenek, elfogadjanak, mint embert, de azt vajon elvárhatom e, hogy a munkámat tiszteljék? Azt elvárhatom e, hogy valami megnyugtató dolog szülessen ezzel kapcsolatban? Azt elvárhatom e, ne azt lásd, hogy a gyűlöletet akarom tovább szítani?
Az egyik szerettem azt mondta, fel kellett volna készülnöm erre...., erre a másolásos dologra....
A baj az, hogy ilyen esetben nem lehet minden szempontot érvényesíteni (pl jelzel a másolónak, de nem akarsz belegázolni a lelkébe). Egyet értek ezzel, hogy nem kell a balhé, de a másoló kezdte azzal, hogy harmad áron eladásra kínálja a cuccát. Illetve a te alkotásod másolatát. Éppen ezért nem csodálkozhat, ha írnak neki egy levelet, hogy vegyen vissza. Emiatt ne legyen lelkiismeret furdalásod, hogy majd a másik mit szól, mert az énvédő mechanizmus mindig beindul :)Ha higgadt hangvételben írsz neki egy üzenetet és rosszul reagál, akkor írj csak Meskáéknak, elvégre te szóltál, ő meg sokadszorra is semmibe vett. Szerintem ez így korrekt, emiatt ne legyen rossz érzésed!
VálaszTörlésRemélem, mihamarabb megoldódik ez a problémád!
Hát ez nehéz kérdés. És sajnos nagyon igazad van :(
VálaszTörlésNem hiszem, hogy ez valaha megoldódna. Nem hiszem, hogy változtatni lehet rajta. Legfeljebb a hozzáállásokon. Én is próbálok már higgadtabb maradni, de ha a dolgokat annyiban hagyom, azzal gyakorlatilag csak megerősítem a másolókat. Viszont tényleg nehéz úgy tálalni, hogy az mást ne sértsen meg, és tényleg úgy jöjjön le, mint ahogy szánjuk.
hm..
Csilla....ennél tökéletesebben nem is vázolhattad volna fel ezt a nagyon is izzó, izgatós és eleven és megoldásra nagyon is váró problémát......... Gratulálok ahhoz, hogy bátran kinyilvánítottad a sokak számára lehet , hogy nem túl tetszetős , de nagyon sok igazságot tartalmazó gondolataidat!
VálaszTörléslegszívesebben átraknám magamhoz jó néhány gondolatod, nekem már mindegy, mert forr körülöttem a levegő pont ezek a dolgok miatt.......... néha jól eltalálom, és néha már túlkapok .........
De nem oldódott meg változatlanul ez az egész.........
Jó lenne valami közös nevező, jó lenne, ha védelmet kapnánk végre valahogy és jó lenne, ha a Meska ahogy indult :) és ami lett belőle :( , segítene és nemcsak passzívan elhárítaná mindezt, mert ez az Ő felelősségük is úgy gondolom....., hogy a nevük egyre inkább piszkolódik.........
Már nem jó ami van, mert sok alkotó ( köztük én is ) kezd megbuggyanni és az alkotások helyett már másról kezd szólni ez az egész......
Erre nem lehet felkészülni. Másolás volt, van, lesz.
VálaszTörlésMindenki más oldalról közelít ,mást lát, mást érez. Zsűriztetni,jogdíjazni drága. Ha meg is teszi az ember,akkor még mindíg pereskedni kell, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb... és ha már 2 pötty nem ott van ahol a Tiéden...akkor az már nem is másolásnak számít.Mert nem pont ugyan olyan. Ez nem csak a kézművesekkel van így, mindenkivel aki alkot. Hastáncoltam egy darabig, ugyanez megy a koreográfiákkal..."de én 1 ütemmel később dobom el a fátylat"...és már nincs is keresni valód, mert az övé, tényleg nem pontos mása 1 ütem miatt a tiédnek...és te nem ezt jogdíjaztad...
Én nem alkotásból élek. Nekem ez hobbi,magam örömére.Nem tudom hogyan reagálnék ha a kenyeremet vennék el...ha ugyan el tudnák venni. Sok helyen olvastam már erről, és írtam is,mint nem Meskázó. Én úgy gondolom, hogy ezek a másolók jönnek-mennek, mivel nem úgy élvezik, mint az aki ihlettel alkot,megunják egy idő múlva. Nekik nincs ihletük, mert ők nem tudnak kapcsolódni az Egregor mezejéhez.
Mozart akkor is zenét írt volna, ha a világon mindenki süket. Mert élvezte,mert ihletett volt. És ez a lényeg. Ez átjön a kész terméken bármi is az.Azt a terméket ezerből lehet kiszúrni,mert áthozza az alkotás örömét az életembe.Mint vevő , azt fogom választani. Én. Természetesen minden amit írok az én nézőpontomból él, nem is beszélhetek tömegek nevében.
Van aki azért veszi meg olcsóbban a másolatot,mert nem engedheti meg magának az eredetit,és őt nem érdekli mi ennek a ktsg-e. Nem is tudhatja,hiszen sosem csinálta.Lehet, hogy azt sem tudja másolat.
A nagy kép galériákban tényleg precíz és pontos másolatok állnak kint. Mégsem ítéli el senki az alkotóikat.Gyönyörködünk bennük.Ezek a festők másolásból is élnek-teljes elismertségben és legalitásban.
A baj az, ha valaki szándékosan akar ártani,tönkretenni. Nagy a különbség egy olyan másoló közt aki azért teszi,mert nincs ihlete, de jól jön egy kis mellékes, és egy olyan közt aki rontani akarja más üzletét, és ezért át alakul kínai gépsorrá.
Ez utóbbi feltételezése nehezemre esik,talán azért, mert nem tudom elképzelni, hogyan lehet élni lélek nélkül,gerinc nélkül,szeretet nélkül.
Elvárhatod, hogy tiszteljék a munkádat. Kellene is, hogy tiszteljük a másik embert,mint alkotó lényt. De ha vannak elvárásaid,annak lesznek következményei,ami általában nem pozitív érzelmű.
Higgadtam és átgondoltan állsz a kérdéshez.Az első,legnagyobb lépést már meg is tetted, hogy feldolgozd azt,amit soha nem fogsz tudni irányítani.
Kívánom, hogy boldogan és egyensúlyban végig is tudd csinálni :)
Kemény dió ez a másolás. Mindig mindenhol felüti a fejét. Én megpróbálom tanár fejjel felfogni az egészet, és örülni, hogy valami olyat alkottam, ami másnak is megtetszett és szeretné elkészíteni. Nem érdemes az embernek ezen emésztenie magát, megmérgezi az alkotás örömét!
VálaszTörlésÉn mindig nagy örömmel jövök ide, és minden kitűző felvidít és feltölt. Ezek a gyönyörűségek utánozhatatlanok! Ez a lényeg! :)
Remélem mihamarabb rendbe tudod tenni ezt a dolgot a lelkedben. Kitartás! :)
Ez egy annyira meggyőző, őszinte hangvételű bejegyzés, hogy egy virtuális ölelést küldenék érte:-) Ezeken a pontokon túl kell lenni, aztán majd jönnek más megoldásra váró feladatok:-)
VálaszTörlésKedves Csilla!
VálaszTörlésSzerintem akik haza mennek munka után hulla fáradtak és a Te vagy épp más munkáját koppintják azok csak percemberek. Nem tarthat sokáig, mert kifullad. Mi öröm van az alkotásban ÖTLET nélkül??? Szerintem semmi, az csak munka, nem hivatás amit az ember szívvel-lélekkel művel. Nem élhet sokáig. Én hiszek abban, hogy akik tőled vagy bárki mástól lopnak, mert nincs saját ötletük elképzelésük azok Neked, NEM KONKURENCIA. Hidd el!!!
Aki a Te ékszereidet szereti vagy kedveli, az soha, de soha nem vesz vagy venne, olyan ékszert amit Tőled lopnak. Mert az nem olyan. Sajnos jelen esetben nem tudom kire is gondolsz,így konkrét ismeretem nincs, de láttam már több olyat, ahol az eredeti mellett mutatták a koppintottat és az mind kivétel nélkül silányabb és gyengébb minőségű volt. Egyszerűen üvöltött a kettő közötti különbség!!
Szóval aki a koppintott olcsó verziót megveszi, annak a Te szép és ötletes, igényes munkád soha nem kellene, mert 1. nem akar érte annyit adni amennyiért árulod, mert neki nem az ötlet és a minőség számít hanem az ár(egyszerűen nem érdekli neked az mennyibe kerül), 2. nem vonzódik az egyedi, ötletgazdag áruk felé(remélem óvatosan, de érthetően fogalmaztam):-))
Tudom, illetve csak gondolom, hogy bosszantó és idegesítő egy olyan valaki aki a saját ötleteidet, munkádat semmibe véve egyszerűen átnéz rajtad és a munkádon. Remélem lesz erőd és kitartásod ezt a helyzetet számodra megfelelő módon megoldani, és tovább alkotni.
Aki a Te ékszereid rajongója az tudni fogja hol keressen, és tőled fog vásárolni, mert az neki is fontos. Kicsit olyan ez mint egy neves márka. Sokba kerül, de az x év múlva is cipő, ruha, táska stb. Míg a kínai tucatárú még ha kinézetre hasonló, akkor is 1 év múlva kuka. Aki vásárol az tudja, hogy hosszútávra vásárolva vagy 2 hónapra, de mindkettőnek más a célközönsége. A kettő soha nem fedi egymást, én hiszek ebben. Hátha neked is segít!:-)))
További sok szép csiliékszert kívánok!:-)
Köszönöm a hozzászólásokat!
VálaszTörlésA célom most az, hogy ne fortyogjak (túlzottan) ezen történések miatt, az is bosszant, ha mást koppintanak..., és igyekszem azt nézni, mi a fontos az életemben, nem arra koncentrálni, hogy mi ellen kell már megint harcolni..., mi miatt kell már megint háborogni, mi miatt kell már megint gyomorgörcsöt kapni...
Ha ideges vagyok, akkor úgysem születik semmi a kezemből, egyrészt, mert nem akarom erőltetni, másrészt meg nem akarom eladni az idegességemet, megtartom magamnak, mert irigy vagyok, hehe.
Szia!
VálaszTörlésTudom, hogy nem sokat segít, de nekem is volt hasonló helyzetem, csak persze lakberendezésben.
Ez ellen tenni kell, mert fájó és sértő rengeteg mellék hatással (dühroham és sírógörcs). Persze azért az én helyzetem másabb, mert más szakma, de a tehetetlenség azonos! Kitartás.:-)